| |
 |
A Millenniumi Felmérést Kofi Annan, az ENSZ
Főtitkára indította 2001-ben, amelynek során megvizsgálták,
hogy a természeti rendszerek változásainak milyen hatása van
az emberi jólétre. A Felmérés emellett azokat a lehetoségeket
is áttekintette, amelyek elősegíthetik a természeti rendszerek
megőrzését és fenntartható használatát, és ezáltal az emberi
jóléthez is hozzájárulhatnak.
A Millenniumi Felmérés ezzel eleget tesz a Biológiai Sokféleség
Egyezmény és más nemzetközi megállapodások által megfogalmazott
felkérésnek, továbbá kielégíti a társadalom egyéb érintettjeinek,
úgy mint az üzleti és a civil szektornak, illetve a helyi
közösségeknek az igényeit is. Amennyiben az érintettek hasznosnak
találják a Felmérést, akár minden 5-10 évben sor kerülhet
hasonló integrált értékelésre. Emellett megvizsgálták azt
is, hogy van-e lehetőség regionális – többek között európai
szintű – hasonló felmérések elkészítésére.
A 2005-ben befejeződött munkában 95 ország közel 1300 szakértője
vett részt, majd a jelentéseket független testület tekintette
át.
A Felmérés legfőbb üzenetei:
- A biológiai sokféleség és a természet szolgáltatásai
(pl. ivóvíz és élelem biztosítása, az éghajlat stabilizálása,
áradások szabályozása stb.) nemcsak anyagi javakat és megélhetést
biztosítanak az emberiség számára, hanem a létbiztonsághoz,
az egészséges élethez, a társadalmi kapcsolatok megőrzéséhez
és a választás lehetőségéhez is hozzájárulnak.
- Az emberiség az elmúlt 50 évben az egyre növekvő igényeinek
kielégítése érdekében gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben
változtatta meg a természeti rendszereket, mint a történelem
bármely más korábbi időszakában.
- A biológiai sokféleség csökkenésének és a természeti
szolgáltatások leromlásának hátterében elsősorban az élőhelyek
eltűnése és átalakítása, az éghajlatváltozás, a természet
kizsákmányolása, az özönfajok terjedése, valamint a környezetszennyezés
áll.
- A biológiai sokféleség csökkenését okozó tevékenységek
egyesek számára hasznot hoznak, ám az ennek hatására felmerülő,
sokszor jóval magasabb költségeket és veszteségeket a társadalom
egésze kénytelen viselni. Ilyen veszteséget jelent a természet
szolgáltatásainak leromlása, és ennek következtében a váratlan
események (pl. természeti katasztrófák) gyakoribb előfordulása.
- Az elővigyázatosság elvének alkalmazása különösen indokolt
azon esetekben, amikor hiányos ismeretekkel rendelkezünk
a természeti rendszerek megváltozásának lehetséges hatásairól,
de feltételezhető, hogy a változás költségei magasak, a
változások pedig visszafordíthatatlanok lesznek.
- A természeti szolgáltatások leromlásának és a biológiai
sokféleség csökkenésének megállítása érdekében jelentos
változtatások szükségesek a társadalmi értékrendszerben,
a szakpolitikákban és az intézményrendszerben egyaránt.
- Rendkívüli erőfeszítésekre lenne szükség ahhoz, hogy
a biológiai sokféleség csökkenését minden szinten mérsékeljük.
- A rövid távú célok és célkitűzések nem elegendőek a
biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható használatához.
A politikai, a társadalmi-gazdasági és a természeti rendszerek
jellemző válaszadási idejét figyelembe véve hosszabb távú
célokat és célkitűzéseket kell kitűzni (pl. 2050-ig terjedoen)
a szakpolitikák és intézkedések irányításához.
- A tudomány hozzájárul ahhoz, hogy az élővilágot is
érintő döntések a lehető legpontosabb információk alapján
hozzák, a biológiai sokféleség jövőjét azonban végül a társadalom
határozza meg.
A Millenniumi Felmérés biológiai sokféleséghez kacsolódó
angol nyelvű összefoglalója megtalálható az alábbi honlapon:
http://www.millenniumassessment.org/proxy/document.356.aspx
|
 |
