Az Egyezmény működése

Az Egyezmény intézményi előírásai adnak lehetőséget az Egyezmény további módosítására, végrehajtásának elősegítésére és nyomon követésére találkozókon, munkaprogramokon, felülvizsgálatokon keresztül. Három intézmény jött létre az Egyezmény szövege alapján: a Részes Felek Konferenciája, az Egyezmény tudományos, kormányközi tanácsadó testülete (Subsidiary Body on Scientific, Technical and Technological Advice, SBSTTA) és a Titkárság. Emellett az Egyezmény lehetőséget biztosít további testületek létrehozására is (pl. munkacsoport a védett területekről vagy a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a hasznok elosztásáról).

Az Egyezmény legfőbb döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája (Conference of the Parties, COP), legfőbb feladata az Egyezmény megvalósításának nyomon követése és menetének irányítása. A hetedik találkozóra 2004 februárjában került sor Kuala Lumpurban, Malajziában. Az első rendkívüli találkozó 1999 februárjában ült össze a kolumbiai Cartagenába az Egyezmény első jegyzőkönyvének megvitatására és elfogadására. Mivel azonban nem sikerült megegyezést elérni, a rendkívüli találkozót felfüggesztették és 2000-ben Montrealban hívták össze újra. A rendkívüli találkozó itt fogadta el a Cartagena Jegyzőkönyvet az élő genetikailag módosított szervezetek forgalmáról, kezeléséről és felhasználásáról.

A Titkárság elsődleges feladata, hogy előkészítse és segítse a Felek Konferenciája és az Egyezmény más kiegészítő testületei találkozóit, illetve koordinálja a más releváns nemzetközi szervezetekkel való együttműködést. A Titkárságot az ENSZ Környezeti Programja (United Nations Environment Programme) biztosítja Montrealban, bár bizonyos feladatokat az ENSZ nairobi irodája lát el.

Az Egyezmény tudományos, kormányközi tanácsadó testülete (Subsidiary Body on Scientific, Technical and Technological Advice, SBSTTA) benyújtott javaslatok formájában látja el tanácsokkal a Felek Konferenciáját a felmerülő tudományos, szakmai és technológiai kérdések tekintetében. A Felek Konferenciája a testület javaslatait megfontolva hozza meg döntéseit, bizonyos esetekben pedig teljes egészében vagy egy részletében hagyja jóvá a testület javaslatait.

Az Egyezmény megvalósítását a Környezeti Világalap támogatja a fejlődő és a piacgazdaságra áttérő országokban. A finanszírozott projekteket a Részes Felek hajtják végre a végrehajtó ügynökségek (az ENSZ Környezeti Programja (UNEP), az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és a Világbank) közül az egyik segítségével és felügyeletével. A Környezeti Világalap által biztosított pénzügyi támogatás a Felek Konferenciájának felügyelete és irányítása alatt áll és felé is tartozik felelősséggel.

A szakmai és tudományos együttműködés segítésére az Egyezmény rendelkezik egy ún. clearing-house mechanism (CHM) felállításáról (www.biodiv.org/chm), ahol a megvalósítás szempontjából érdekes információkat összegyűjtik és az Interneten hozzáférhetővé teszik. A CHM működtetését egy informális tanácsadó bizottság segíti.

A Felek Konferenciája hét tematikus területen kezdeményezte tennivalók megvalósítását:

• agro-biodiverzitás,
  
• erdők,
  
• álló és folyó vizek,
  
• száraz és szub-humid területek,
  
• hegyvidékek,
  
• szigetek,
  
• valamint tengeri és tengerparti területek biológiai sokfélesége.

A Felek Konferenciája mindegyik témában munkaprogramot fogadott el, amelyekben felvázolt egy jövőképet, megfogalmazott alapelveket és kulcsfontosságú kérdéseket a megvalósítás érdekében, leírta a lehetséges eredményeket és javasolt az eredményekhez szükséges eszközöket és egy ütemtervet.

A munkaprogramok megvalósításában a Részes Felek, a Titkárság, releváns nemzetközi szervezetek és egyéb szervezetek veszik ki a részüket, rendszeres felülvizsgálatukat pedig a Felek Konferenciája és a tudományos tanácsadó testület biztosítja.

A tematikus tématerületeken kívül átfogó kérdések is szerepelnek a Felek Konferenciáinak napirendjén, amelyek biztosítják a kohéziót az Egyezmény megvalósítása során, valamint a kapcsolatot az egyes tématerületek között:

• A genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és a hasznok elosztása
  
• Fenntartható használat
  
• Ökoszisztéma megközelítés
  
• 2010-es célkitűzés a biodiverzitás csökkenésének jelentős mérséklésére
  
• Indikátorok és monitorozás
  
• Idegenhonos fajok
  
• Védett területek
  
• Gazdaság, kereskedelem és ösztönző eszközök
  
• Technológiai együttműködés és azok átadása
  
• Környezeti felelősség
  
• Hatásvizsgálat
  
• Hagyományos tudás, újítások és gyakorlatok
  
• Nevelés és tudatformálás.