Ökoszisztéma megközelítés

A Felek Konferenciája ötödik találkozóján hozott döntésében (V/6) felszólította a Feleket, egyéb kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy alkalmazzák az ökoszisztéma alapú megközelítést (ecosystem approach), figyelembe véve az elfogadott elveket és iránymutatást, amelyet a hetedik találkozón kiegészítettek további magyarázatokkal. Emellett a Részes Felek a megközelítés gyakorlatba való átültetésére szólított fel nemzeti politikák és törvénykezés, valamint a megvalósítást szolgáló egyéb megfelelő tevékenységek tekintetében, alkalmazkodva a helyi, nemzeti és regionális körülményekhez.

Az ökoszisztéma alapú megközelítés a talaj, a vizek és biológiai sokféleség nyújtotta erőforrásokkal integrált gazdálkodásra szolgáltat egy stratégiát, méltányos módon elősegítve a megőrzést és fenntartható használatot. Az Egyezmény "ökoszisztéma" definíciójának megfelelően a szerkezetre, folyamatokra, funkciókra és kölcsönhatásokra helyezi a hangsúlyt anélkül, hogy meghatározná a térbeli skálát az ökoszisztéma értelmezéshez. Ennek megfelelően az "ökoszisztémának" megfelel bármilyen működő egység bármilyen léptékben a talajmorzsától egészen a bioszféráig.

Az ökoszisztéma alapú megközelítés Felek Konferenciája által elfogadott elvei és indoklásuk:

1. A földekkel, vizekkel és élő erőforrásokkal való gazdálkodás célkitűzései mind társadalmi választás kérdése.

Indoklás: A társadalom különböző ágazatai az ökoszisztémákra a saját gazdasági, kulturális és szociális igényeiknek megfelelően tekintenek. A területen élő őslakos és egyéb helyi közösségek fontos érintett felek ("stakeholderek"), és jogaikat és érdekeiket el kell ismerni. Mind a kulturális, mind a biológiai sokféleség központi alkotóeleme az ökoszisztéma megközelítésnek, és ezt az erőforrásokkal való bánásmódnak figyelembe kell vennie. A társadalomválasztási lehetőségeit a lehető legjobban kifejezésre kell juttatni. Az ökoszisztémákkal a belső ("intrinsic") értékeiért és az ember számára nyújtott közvetlen és közvetett hasznáért kell gazdálkodni, igazságos és méltányos módon.

2. A gazdálkodást a lehető legalacsonyabb szintre kell decentralizálni.

A megfelelő mértékben decentralizált rendszerek nagyobb hatékonyságot, eredményességet és méltányosságot eredményezhetnek, ez azonban magasabb szintű döntéseket is igényel egy a megvalósítást támogató feltételrendszer kialakítása érdekében. Az erőforrásokkal való gazdálkodásba be kell vonni minden érintettet és meg kell találnia a megfelelő egyensúlyt a helyi érdekek és a szélesebb közösségi érdekek között. Általában minél közelebb történik a gazdálkodás az ökoszisztémához, annál szélesebb körű a felelősségtudat, az elszámoltathatóság, a részvétel, valamint a helyi tudás hasznosítása, amelyek mind meghatározóak az erőforrásokkal való gazdálkodás sikere szempontjából.

3. Figyelembe kell venni a tevékenységek (fennálló vagy potenciális) hatásait a szomszédos és egyéb ökoszisztémákra.

Az ökoszisztémák nem zárt rendszerek, nyitottságuk és a közöttük levő kapcsolatok miatt (pl. szomszédság, összeköttetés vízfolyásokon vagy vándorló fajokon keresztül) az ökoszisztémák működését érintő hatások ritkán korlátozódnak a beavatkozás helyére. A beavatkozások gyakran ismeretlen és megjósolhatatlan (gyakorta nem-lineáris, halmozottan jelentkező és késleltetett) hatást gyakorolnak más ökoszisztémákra, ezért a lehetséges hatások óvatos mérlegelést és elemzést igényelnek. Mindez a döntéshozásban részt vevő intézmények új módon való szerveződését igényelheti és megfelelő kompromisszumokat.

4. Az ökoszisztémát általában a gazdasági összefüggésekben szükséges megérteni és gazdálkodni vele, felismerve a gazdálkodás nyújtotta potenciális hasznot. Az ilyen programnak

a. Csökkentenie kell a piaci torzulásokat, amelyek károsan hatnak a biológiai sokféleségre;
b. Ösztönző eszközöket kell felsorakoztatnia a biodiverzitás megőrzésének és fenntartható használatának elősegítésére;
c. A lehető legjobban internalizálnia kell a költségeket és hasznot az adott ökoszisztémában.

Az ökoszisztémák gazdasági szempontból értékes termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak, azonban ezek gyakorta alulértékeltek a gazdasági rendszerekben. A piaci torzulások pedig káros ösztönzőkön és támogatásokon keresztül olyan földhasználati rendeszereket részesítenek előnyben, amely rendszerek az adott terület megfelelő biológiai sokféleségét ökológiai szempontból kedvezőtlenül csökkentik. Az ökoszisztémákban erősen érdekelt számos érintett fél, akik azonban korlátozott politikai és gazdasági befolyással bírnak, kiszorulhatnak a gazdasági rendszerekből. Amíg azok, akik rendelkeznek a föld fölött, nem részesülnek haszonban a természetes rendszerek és folyamatok fenntartásából, addig valószínű, hogy olyan fenntarthatatlan földhasználati gyakorlatokba kezdenek, amelyek rövidtávon közvetlen hasznot hajtanak számukra. Ennek ellensúlyozására a hasznok méltányosabb elosztása lenne szükséges.

5. Az ökoszisztéma alapú megközelítés elsődleges célja kell, hogy legyen az ökoszisztéma nyújtotta szolgáltatások megőrzésének érdekében az ökoszisztéma szerkezetének és működésének fenntartása.

A biológiai sokféleség megőrzése és a szociális jólét fenntartása az ökoszisztémák működésén és helyreálló-képességén (rezilienciáján) alapszik. Ezek azonban a fajokon belüli és azok közötti, valamint a fajok és abiotikus környezetük közötti kölcsönhatásoktól függnek, illetve a környezet fizikai és kémiai folyamataitól. Figyelembe véve az élő rendszerek bonyolultságát, a központi struktúrák és ökológiai folyamatok (pl. élőhelyek, táplálékhálózatok, beporzási kapcsolatrendszerek, ökológiai vízháztartás) fenntartására, illetve amennyiben lehetséges, helyreállításukra kell törekedni csupán csak az egyes fajok védelme helyett.

6. Az ökoszisztémákkal a működésük határain belül kell gazdálkodni.

Csak bizonyos határokon belül lehet terhelni egy ökoszisztémát (szerves anyag kivétel, szennyező anyagok lebontása, asszimiláció, zavarás, stb.), hogy az fenn tudja tartani integritását és képességét termékei és szolgáltatásai folyamatos biztosítására, amelyeken a szociális jólét alapszik. Mivel ismereteink jelenleg nem elegendőek és talán soha nem is lesznek elegendőek ahhoz, hogy ezeket a határokat pontosan meghatározzuk, ezért az elővigyázatosság elvét kell követni és az erőforrásokkal való gazdálkodásnak a legújabb ismeretek függvényében alkalmazkodnia kell a környezeti feltételekhez.

7. Az ökoszisztéma megközelítést a megfelelő térbeli és időbeli léptékben kell alkalmazni.

Az ökoszisztémákat felépítő elemek és működtető folyamatok különböző térbeli és időbeli léptékben léteznek és működnek egy hierarchiába ágyazottan, míg hasonlóképpen a társadalmi és gazdasági rendszerek is változnak térben, időben, illetve jellemzőikben. Az erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatait és intézményeit az érintett ökológiai folyamatok jellemzőihez kell illeszteni (pl. a vízgyűjtőterülethez átlépve a közigazgatási szinteket és határokat), amely figyelembe véve az ökológiai folyamatok összekapcsoltságát képes át is ívelni a különböző léptékeket.

8. Felismerve az ökoszisztéma folyamatait jellemző változó időbeli léptéket és késleltetett hatásokat, az ökoszisztéma gazdálkodásának célkitűzéseit hosszú távra kell meghatározni.

Míg az ökoszisztémák folyamataira a változó időbeli léptékek és késleltetett hatások jellemzőek, addig az emberek a rövid távú nyereséget és az azonnali hasznot részesítik előnyben a jövőbeliekkel szemben. Mivel azonban a térben és időben kiterjedt folyamatok jellemzik és határozzák meg az ökoszisztémák általános jellemzőit, kiemelt figyelmet érdemelnek. A gazdálkodásnak figyelembe kellene vennie a rövid távú hasznok és hosszú távú célok közötti, sokszor egymás ellen ható viszonyt a döntéshozás során, valamint a gazdálkodás tevékenységei és azok mutatkozó eredményei közti késedelmet is.

9. A gazdálkodásnak fel kell ismernie, hogy a változás elkerülhetetlen.

Ökoszisztémák elkerülhetetlen és természetes módon változnak fajösszetételükben, a populációk számosságában és fizikai jellemzőikben. Ennél fogva az erőforrásokkal való gazdálkodásnak folyamatos tanulási folyamatként kell megvalósulnia, amely segít a módszereket és gyakorlati alkalmazásokat rugalmasan a végbemenő változásokhoz alakítani, alapul véve az új körülményeket és a rendelkezésre álló újabb ismereteket. A célkitűzésekben és a megvalósításban is természetes ökológiai folyamatok fenntartását kell érvényre juttatni egy változatlan célállapot helyett.

10. Az ökoszisztéma megközelítésnek meg kell találnia a megfelelő egyensúlyt a biológiai sokféleség megőrzése és használata között, és integrálnia kell őket.

A biológiai sokféleség mind önmagában létező, belső értéke miatt, mind az ökoszisztéma által nyújtott termékek és szolgáltatások végett alapvető fontosságú az ember fennmaradása szempontjából. A biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható használatát célzó gazdálkodás összeegyeztethető egymással, megvalósításukhoz azonban integrált gazdálkodási rendszerek és gyakorlati módszerek, valamint azokat támogató intézkedések szükségesek.

11. Az ökoszisztéma megközelítésnek figyelembe kell vennie a vonatkozó információk minden formáját, beleértve a tudományos, az organikus és helyi emberek által birtokolt tudást, újításokat és gyakorlatot.

Az ökoszisztémákra különböző léptékekben és szempontokból lehet tekinteni, amelyek mind egyedülálló betekintést engednek és információkat eredményeznek. Emellett nem is létezik olyan szerveződési szint, amelyen egyedül optimalizálni lehet az ökoszisztémákkal való gazdálkodást. Különböző szereplők különböző szinteken tekintenek a felmerülő kérdésekre és egymást kiegészítő nézeteikkel támogathatják az integrált gazdálkodást. Ehhez szükség van olyan működőképes rendszer kialakítására, amely segíti a releváns tudományágak területéről (beleértve a természet és társadalomtudományokat), illetve a különféle, különösképpen a helyi és hagyományos tudáson alapuló rendszerekből származó információk hasznosulását.

12. Az ökoszisztéma megközelítésnek be kell vonnia a társadalom és a tudományok összes érintett ágát és szektorát.

Az összes ágazat tevékenysége hatással van a biológiai sokféleségre, és hozzájárulhat, illetve ellene hathat az Egyezmény célkitűzései megvalósításának. A biológiai sokféleséggel való gazdálkodás annak bonyolultsága és az emberi hatások jelentősége miatt széles körű tudományos és egyéb ismereteket és képességeket igényel, olyan ágazatokban is, amelyek eddig hagyományosan nem vettek részt a természetvédelemben. Az integrált gazdálkodás fokozott kommunikációt és együttműködést kíván meg az ágazatok között, a különböző kormányzati szinteken és a társadalom kormányzati, magán és civil szereplői között.

Link az ökoszisztéma megközelítéshez angolul (megvalósítási iránymutatások, kiegészítések az indokláshoz, stb.): http://www.biodiv.org/programmes/cross-cutting/ecosystem/