Fenntartható vidékfejlesztési modellprojekt a Kárpátokban

"Havad pataka igénytelen kis csermely, de azért annak többfelé elágazó völgyületében mégis 7 falu van elrejtve, mivel pedig elvem vala egyetlen, bármily igénytelennek tetszõ, bármily félreesõ falut is megtekintetlenül, megvizsgálatlanul nem hagyni, azért a Kis-Küküllõnek e mellékvölgyét sem mellõztem. E völgy elsõ faluja Vadasd, mely egy jobbparti (Bükki patak által átfolyt) szugolyékba (kis völgykebel) huzódott be; a hagyomány azt tartja, hogy itt egy nagy urnak volt vadaskertje, s onnan ered a falu neve. (Lehet hogy a Kereszturi családnak vagy Szovérdi Gáspár Jánosnak, kik itten birtokosak voltak, vagy éppen az erdõ-szt-györgyi kastély urának. Az 1567-ki regestrumban Wadast néven már elõfordul, most házszáma 92 határt, 1450 h. 562 négyszög öl, ebbõl szántó 740 h., kaszáló 140 h., erdõ 168 h., szõlõ 40 h.). Volt egy régi temploma, az azonban ujra épült, volt régi harangja is, melyet, miután elhasadt, mult évben ujra öntettek, de megmentett felirata ez volt: "Maria Mater graciae Mater Misericordiae 1502" (miként az a ref. egyházközség jegyzõkönyvében bejegyzetten megmaradt).

Vadasddal szemben az ugynevezett Bózod völgyében sok vastag cserepet, kõfejszét, kézi malmot találnak, a hagyomány azt mondja, hogy ott avarusok laktak. Ugyanott egy salétromos forrás is van, melyet fürdésre használnak. Fennebb, hol a Havadra menõ úton az ugynevezett Teke hidja van, ott feküdtnek hisz a hagyomány egy Tekefalva nevû régi elpusztult helységet.

Havad régi okmányokban és a falu pecsétjén is Hóvad név alatt fordul elõ; régen havasos vadon tájék volt, miért nevét is innen származtatják. Az 1567-ki regestrumban Hawad néven 10 kapuval jegyeztetett be. (Most házszám 90. Határt. 1315 h. 1530 négyszög öl, ebbõl szántó 531 h. 1118 öl, kaszáló 149 h. 194 öl, erdõ 339, szõlõ 10 h.)

A falutól keletre a meredek erdõnötte Csereoldalon 5 szikla-üreg van (most nagyrészt egybeomladozva), melyeket Tatár pinczék-nek azért neveznek, mert a tatárjáráskor a lakosok oda rejtõzködtek el, a népnek ide be nem férõ része pedig a völgy túl felén a most Daraberdõnek nevezett helyen terjeszkedett akkor tájt rengeteg erdõk közé vonulva menekült meg, körülte ma mind ki van irtva az erdõ, csak a csúcson hagyták meg kegyeletes emlékként azt a darab erdõt, mely vész elõl megvédte az eldõdöket, ott van közelében az ugynevezett Tatárút, hol a dúló tatárok e vidékrõl kivonultak. E hagyományok, e helynevezések régi századok eseményeinek emlékét õrzik és védik meg a feledékenységtõl; a nép, melynek irott története nincsen igy helynevekhez kötve, örökiti meg a mult történetét.

Havadnál a völgy kétfelé ágazik, az egyik, melyen Abod pataka foly le, kelet irányt veszen a Kis-Küküllõ völgyével párhuzamosan futva; ebben fekszik Geges és Abod. A másik folytatva völgytövének északi irányát, a Nyárád völgyének irányul, ebben fekszik Szent-Simon és Rigmány. A körvonaloztam két derék völgy, mellékvölgyeivel és ezeket bekeretelõ hegylánczolataival, mintegy töltelékét képezi a Kis-Küküllõ és Nyárád közti vidéknek.

E rejtett, alig sejtett völgyecskék bár mennyire távol is esnek a fõútvonalaktól, mégsem egészen érdek nélküliek a kutató utasra, ki ottan több érdekes régi mûemlék mellett kedves, romlatlan, vendégszeretõ, szíves népet talál, mely e kopár vidéknek silány helyeit szorgalommal míveli, mely õsi eredetiségének jellegét hûn megõrizte. Azért e vidék mûemlékeit és népét megismerendõk, vegyük rendre völgyeit. A kelet irányu völgyön felindulva ott találjuk a Szt.-Istvánnal egy vonalba esõ, attól csak a Borzond hegyese által elválasztott Gegest (Geges e völgynek most is legtekintélyesebb községe; hogy régen még jelentékenyebb lehetett, az 1567. regestrumból láthatjuk, hol most is használt Geges nevén 25 kapuval jegyeztetett be, miszerint azon korban Marosszéknek nagyságban elsõ faluja volt, melyet kapuszámaival csakis M.-Vásárhely és Ny.-Szereda szárnyalt túl. Most házszáma 124. Határt. 1956 hold 1498 négyszög öl. Ebbõl szántó 1041 h. 848 öl, erdõ 480, szõlõ 22 h, többi kaszáló és legelõ), azon csinos székely falut, mely földének kopárságát nagy mérvû gyümölcstenyésztéssel pótolja, mert e idék fõtenyésztõje a marosszéki híres, még czimerében is benn levõ, piros párizs-almának. Ujabb idõben az eperfa és selyembogár-tenyésztést is néhányan sikerrel kisérték meg. Gegesben lakott Galambfalvi Ferencz, ki a 7 éves porosz háborukor, mint lovas kapitány hires volt, több mesével határos, a nép száján ma is élõ huszár csinjai közt egy alkalommal osztályával meglepte Fridrik király sátorát, midõn ez Schverin tábornokkal s másokkal vacsorált, a magas vendégek szétfutottak; de szemes kapitányunk az abroszba takartan elhozta magával az egész teritéket, egészen hazáig Gegesbe. Hogy pedig ez nem mese, hanem valódi tény, arról a teriték több tárgyai - melyek nem rég elhalt testvére Galambfalvi György birtokában voltak - kezeskednek, mint Fridrik abrosza, evõ eszközei a porosz kir. czimerrel jelezve, egy gyöngygyel ékített s Schverin nevével jegyzet burnót szelencze; melyek egy része gyalakuti gr. Lázár Józs. kezére került, mig más része eldividálodott. Gegesen a ref. egyházközség ládájában csakis Fridrik asztalkendõje van most meg. (Benkõ Károly mint Marosszék ism. 145. lapján mondja, hogy nagy Fridrik asztala fennelõsorolt tárgyait maga is látta Galambfalvi György kezei közt.)

Gegesnek legkisebb harangja igen régi, mit hosszukás vékony alakjáról a szakértõ rögtön felismerhet, miért bizonynyal nem fogja félrevezetni a falusi kovács által bevésetett ezen körirat: "Ist. Dits Anno 1822 Geges birja".

E harang ide kerültének ideje is már másfél századot mult, mivel azt a kurucz háborukor Morvaországban járt két gegesi huszár Simonffi Gáspár és László György hozták el lovaik közt egész Gegesig, emlékül annak, hogy õk Morvaországban jártokban sem feledkeztek meg szülõföldjükrõl, ez pedig tökéletesen székelyes eljárás, mely nem is páratlan, mert Várfalván (Aranyosszéken) ismét van egy Brünnben öntött régi harang, melyet a Bethlen Gábor táborozásakor egy táborral elvitt várfalvi ember szekerén hozott haza. Volt is az egyházközségnek a harangot hozott egyén családjával oly egyezménye, hogy mikor halottai lesznek, a hozott harangot ingyen tartoznak meghúzni; ismét ilyenszerû, mikor 1815-ben a székely Párisból két háromfontos ágyugolyót hozott óranehezéknek bornyujában haza; mi a schwechati csatában 1848-ban ujból ismételtetett. De Gegesen e régi harangon kivül még más tárgyat is találhat a régész, mennyiben a falun felül, a völgy baloldalán nagyszerû és oly erõditvényi mûvekre bukkan, melyeknek hasonlóját legalább én csak itt és Rigmányon láttam. - A nép ezeket török és avarus sánczoknak mondja; az pedig roppant, alapjában 4-5 öl széles, legalább is ily magas földtöltés, mely 500 lépés hosszuságban egyenes vonalban huzódik el a hegy alján; mély sáncza, honnan látszólag a töltés anyaga vétetett, nem a töltésnek völgyre nézõ külsõ oldalán, hanem hátul van; a töltés két végénél két dombosodás emelkedik, melyen a hagyomány szerint tornyok állottak. Hogy pedig e nagyszerû erõditvényi munkák körül harcz is folyt egykor, bizonyitja az ott idõnkint található nyilvasak és fegyvertöredékek nagy mennyisége. Ilynemû erõditvényi munkát sehol eddig nem látván, igen hajlandó vagyok hinni, hogy az az avar földváraknak egyik igen becses maradványa, melynek egy sokkal nagyszerûbb példányával fogunk még nemsokára Rigmányon találkozni.

Fennebb, hol a Szénafû pataka az Abod patakával egybefoly, egy magas kopár hegyet Kápolna hegyesinek neveznek; itt is a hagyomány szerint török vár feküdt, melynek romjaiból késõbb kápolna épült, de vár és kápolna, ha csakugyan léteztek, ma nyomtalanul eltüntek s csakis az ott található vastag cserépdarabok mutatják, hogy egykor valójában ember keze munkálódott ottan.

...

Abodból erdei ösvényen át lehet jutni a másik völgy fejében fekvõ Rigmányba - ez Sz.-Simon filiája - melynek lakói önként elhatározták, hogy pálinkát soha nem isznak, ki fogadását megszegné, 5 frt birságot fizet. E faluban régen Gyulai család volt a fõbirtokos, most is mutatják a helyet, hol a Gyulaiak fényes udvarháza állott, sõt a helyet ma is Gyulai-kertnek hivják. (Daczó erdeje is van, mely az itt lakott sárdi Daczó Ferencz emlékét õrzi, kinek elõdei már 1599-n birnak itt, s mely birtokok Daczó Ferencznek 1733-n történt halálával Csapai László és Berenczey Istvánra szálltak, kikkel a fiscus sokáig perelt. Lásd a fiscalis levélt. 371 T. másolatilag Kemény József okmány-gyüjteményében. Trans. Posses. Sed. Maros R betü. Az 1567-ki regestrumban Rygmany néven 8 kpuval fordul elõ, most házszáma 73. Határt. 953 h. 887 négyszög öl, ebbõl szántó 557 h. 847 öl, erdõ 159 h. 1248 öl, szõlõ 10 hold. többi kaszáló legelõ és terméketlen).

A Rigmányon kivüli Tekenõs oldalon egy, a gegesihez hasonló, de annál sokkal nagyszerûbb töltés van, mely hátul vonuló mély sánczczal az egész rigmányi völgyfõt félkör-idomban 1000 lépésnél hosszabb vonalban körülöleli. Épebb helyein e töltés még most is 4-5 öl magas, sánczán belül néhány öl szélességû egyengetett (planirozott) hely van a hegyoldalból kimetszve, mely az õrizet tanyája lehetett. E hatalmas töltésen itt-ott rés van hagyva, mely eredetileg is meglehetett a kirohanások czéljából, vagy pedig csak késõbb szakitották át a hegyrõl áradások alkalmával lerohanó vizek. Ez áradások sok nyilvasat mosnak ki, nemrég egy arany kapocs is került onnan ki, fájdalom, ez is zsidó kézbe jutott; alakja, mint nekem leirták, folyóirási, nagy ? idomú volt, e mellett másik csizmaalakú érczdarabot is találtak.

Midõn ezen cyclopsi munkát feltételezõ roppant földmûveket vizsgáltam, midõn tekintetbe vettem a néphagyományokat, mely török sánczoknak nevezi, midõn tudom, hogy az avarok még a történészeknél is gyakran fordulnak török néven elõ, midõn a történészek leirásából azt is tudom, hogy az avarok ilyszerû földvárakat ugynevezett Hring vagy Rhingeket, vagy karingóvárakat szoktak emelni, s midõn végre Rigmány nevében még ezzel synonim szóelemezést is találok: akkor azon sejtelem támad lelkemben, ha valjon ezen sajátságos erõditvényi mûvek nem az avaroknak hátramaradt emlékei-e? Ha valjon ez elszigetelt völgy, hol három helyt találkozunk az avar névvel, hol ezen másutt, legalább a Székelyföldön, páratlan erõditvényi mûveket találja a szemlélõ, kérdésessé válik, hogy valjon e maradványok, e falu neve nem védik-e emlékét a történelmünkben oly fényesen felötlött, világszerepet játszott, de azután csaknem nyomtalanul letünt avar népnek? Kérdés, hogy valjon Marosszéknek teresebb részét (mert hogy felsõ havasos részét már a székelyek megszállták volt, azt fennebb kimutattam) nem azon avar csapatok népesiték-e, melyek a 8 évi hõsies ellentállás után Nagy Károly által szétszórt, s Ázsiába visszaszoritott avar néptõl elszakadva, Erdélybe vonultak (hová Nagy Károly hadai behatolni nem tudtak. Mint ezt és az avarok fennelõadott dolgait Husti "Ó és uj Dácia" czimû becses mûve VII.R.104. lapján elõadja) s ott a hunoktól hátramaradt székelyekkel egyesülve (Husti azt is állitja, hogy a székelyekhez huzódott avarok itten zsákmányló hadjáratoktól tartózkodtak; sõt közülük sokan a keresztyén vallást is bevették.), egészen a magyarok bejöttéig fenntarták magukat? Kérdésként teszem fel, mert annak elhatárzását szakavatottabbakra bizom.

Az ismertetett török sánczok háta mögött egy magas hegycsúcsot Várhegynek neveznek; ide is várat helyez a hagyomány, de ott ennek ma semmi nyomát felfedezni nem lehetvén, valószinüleg csakis egy õrtornya lehetett e messze kilátást nyujtó ponton a leirt rigmányi erõdnek. Alkalmas is volt e hely arra, mert látszik onnan egyfelõl a Havad patakának egész környéke, másfelõl pedig a Nyárád gyönyörû terének Jobbágyfalvától egész Sz.-Benedekig terjedõ madártávlati képe; túl pedig a Nyárád és Marosmenti hegyek lankás sorai felett a nyugati és északi Kárpátok lánczolatának körvonalai, melyek a naphaladatnak szép világitásában ragyogtak, oly élénken szinezve, hogy az Isten-Székétõl le a Cziblesig és a Torda hasadéktól le a Kecskekõig annak minden egyes csúcsait felismerhetém.

Rigmánytól alig 10 percznyi távolra van ugyanazon völgyben Szent-Simon. Ez volt régi idõben e vidék központi egyházközsége, ide tartoztak Geges, Havad, a Nyárád mellékén fekvõ két Adorján és Rigmány, s már a XIV. század elején mint önálló egyházközség fordul elõ. (a pápai dézsmák regestrumának 1332. évi rovatában a 618 lapon igy "Petrus Sac. de S. Symone solv. 4 ban. ant. et 4 denarios". Még kétszer ugyan e néven a 739. és 764. lapokon. Több falu e vidéken nem levén feljegyezve e regestrumban, azt kell következtettnünk, hogy Szent-Simon filiáji voltak e völgynek minden falui. Az 1567. évi regestrumban Zent-Symon néven 8 kapuval fordul elõ; most házszáma 52, határt. 679 h. 1123 négysz. öl.)

Régi és érdekes volt most ujból épült temploma is, és még érdekesebb egy 1836-ban ujra öntött régi harangja, melyrõl Nemes Elek lelkész azt jegyezte be az egyházközség jegyzõkönyvébe, hogy 778 évig szolgált; mily vétek, hogy legalább köriratát meg nem tartották.

És ne merjem-e azt álljtani, hogy ezen mellékvölgybe tett kitérésünk eléggé jutalmazó volt, hogy onnan tapasztalatokkal és érdekes felfedezésekkel gazdagultan térhetünk vissza a Kis-Küküllõnek elhagyatott terére, ..."